2016. május 30-án hivatalosan is megtörtént a vérfrissítés minden téren a közrádió könnyűzenei adóján, a Petőfi Rádióban. A nagyon zenéből életed ritmusa lett, és ezt nem mindenki nézte jó szemmel. Sőt, nem nézi jó szemmel mai napig a hallgatótábor túlnyomó többsége, ugyanis mindenki osztja a véleményt, hogy a bevált recepten nem szabad változtatni. A hallgatókon túl a zenei szakma is rosszallását fejezte ki az értelmetlen átalakítással kapcsolatban. A magyar zenészek jelentős része nyílt levélben üzent az MTVA-nak, de eredményre nem jutottak vele.

Az I. Petőfi Zenei Díjátadó gálán Fluor Tomi, a Wellhello énekese, miután átvette a legjobb videoklipnek járó díjat az élő tévés adásban burkoltan nyilvánította ki a véleményét a rádióval kapcsolatban; így fogalmazott:

„Legnagyobb köszönet nektek és hála a rádiózásban bár letűnni látszó, de szívünkhöz közelálló korszaknak!”

A „hónapokkal ezelőtt indult megújulást” többször is olyan felvezetéssel kommunikálták le a sajtóban, hogy a Petőfi Rádiónak masszív hallgatótábora van. Még az amerikai Billboard szaklap is „trendinek és fiatalosnak” nevezte. A tények magukért beszélnek, és ez mind így van, ahogy az több hírportálon is többször megjelent a rádióval kapcsolatban. Ennek ellenére egy nap leforgása alatt kompletten egy új rádió szólalt meg a korábbi frekvencián. A zenei paletta felhígulása nem azalatt az egy nap alatt történt meg; az egy folyamat volt, ami már hónapok, de sőt, szerintem évek óta tartott. Ezzel nincs is probléma. Egy országos közszolgálati könnyűzenei adó szóljon mindenkinek, ne csak egy réteg ízlését szolgálja ki. Az viszont, hogy a műsorszámokat feltagolták, átnevezték, átszervezték azt eredményezte, hogy egy nap egy dalt akár háromszor, de négyszer is leadnak. A nagyon zene sokkal változatosabb volt, míg ennek ellenére az új Petőfi teljesen kiszámítható zenei téren.

A legnagyobb csalódást – biztosan állíthatom, hogy mindenki számára – a Talpra magyar átalakítása jelentette. Az a műsor úgy volt egyben, úgy működött, ahogy volt. Buda Marcival, Banitával és Hauschel Tomival. Az új páros/trió nem hozta meg azt az ízt, azt a szellemiséget, azt a pluszt, amivel elődjeik megalapozták a műsort; sőt így a Talpra magyar pontosan csak egy random kiválasztott kereskedelmi rádió reggeli napindító műsorának egy középszerű kópiája lett. Harsányi Levente és Peller Mariann nagyon igyekeznek, hallatszik rajtuk, hogy lelkesen csinálják a munkájukat, de a minta, a megszokott minőség így is nagyon távol van. A többi műsorban is az új műsorvezetők szerepeltetése sem hinném, hogy feltétlenül indokolt volt. Ugyan vannak köztük igazán remek rádiósok, jó karakterek, de pontosan emiatt egy tucat remek rádióst és jó karaktert kellett elveszítenie a hallgatóságnak. Úgy illő, hogy név szerint is említést kapjon mindenki, aki már nincs az éterben: hiányzik a Petőfiről Babucs Kriszta, Buda Márton, Fekete László, Horváth Gergely, Juhász Bálint, Kardos-Horváth János, Leirer Tímea, Popovics László és Szabó Tamás. Egyedül Péczeli Dóra és Sipos Dávid Günther maradt a Petőfi Rádiónál, akik a Hétvége Petőfivel és a Hétvégén Eszembe jutottál című műsorokat vezetik.

A napokban jött a nem meglepő hír: november közepén a legnagyobb valószínűséggel elhallgat az egyetlen országos kereskedelmi rádió, a Class FM. A piaci űr, ami a megszűnő adó után marad, feltehetőleg egy jó ideig betöltetlen lesz, és kiváló lehetőséget kínál a Petőfi Rádiónak új hallgatók megnyerésére. Ebben a történetben sok a feltételes mód és a ha, de majd idővel meglátjuk, hogy hova alakulnak a dolgok. Egy biztos, hogy minden támadás, minden ellenkezés és minden hallgatottsági mérési adat ellenére sem hátrál az MTVA; szembe megy a hallgatók és a szakma kéréseivel, folytatja, amibe belekezdett. Pedig néha nagyobb hírveréssel (hírverés a.k.a. új hallgatók) jár az, ha meghátrálnak, és belátják, hogy nem feltétlenül volt igazuk mindenben. Amíg viszont ez nem történik meg, addig tovább szól a Petőfi Rádió, az életed ritmusa.